Általános balgaság, hogy senki sem elégedett sorsával, akármilyen jó, és senki sem elégedetlen eszével, akármilyen rossz is lenne az. Így elkerülöm a korai magyarázkodást....
Mint mindenki, először megszülettem. Pontosabban beleszülettettem egy tagolatlan időbe - mert gyakorlatilag ez történt. Röviddel ezután rájöttem, hogy mennyire alkalmatlan vagyok értelmezni ezt az egészet. Azóta probálom felosztani saját szempontjaim szerint az EGYET, elenyésző sikerrel. És ugyancsak azóta, mármint születésemtől fogva foglalkoztat a halál gondolata.S hogy mégsem igaz, hogy a születés lenne a kezdet, és a halál a vég. Az igazi kezdet az első gondolat felhangzása volt, és az igazi vég az utolsó gondolat elhallgatása lesz. Első punktum...
Képzeljétek az ébredés majdnem olyan, mint a születés. Emlékek nélkül bukkansz elő, aztán pislogva, ásítozva összeszeded múltad darabjait, megpróbálod a szilánkokat időrendbe helyezni, felvértezve magad a jelen ellen, csak hogy újból félreértelmezhessd magadat. Ezt ne feledd, elkerülhetsz néhány fölösleges álmot...És talán felfogod ésszel, hogy mindannyiunk gyerekkora utópisztikusan egyedi, nem csak a tied. Úgy majd nem akarsz folyton vissza-visszajárni az emlékeid tárházába, elhitetni magaddal mennyire szép is volt.
